Bár régen nem írtam már ide semmit, most szíven ütött a hír: árulja valaki a hajdan Csongrád és talán Békés megyéhez tartozó balatonföldvári szállodát. Felújítási, lakássá alakítási tervekkel együtt. Hogy később apartmanonként lehessen értékesíteni balatoni lakásárakon...
Két éve nyáron a gyerekekkel átvonatoztunk körülnézni a régi nyaralásaink helyszínére.
Sok szép emlékünk van onnan, 10+ évig nyaraltunk a fenti, kiárusításra került szállodában. Sőt, gyerekként én is nyaraltam ott a szüleimmel (nyolcvanas évek), akkor még a szálloda saját konyhája is aktív volt. Felnőtt nagycsaládosként az üdülési csekk korában kerültünk ide vissza nyaralni (1997), a hotel optimális feltételeket kínált: volt apartman a földszinten, ahol elfértünk és lehetett főzni; és kérhettünk félpanziót a közeli Korányi üdülő ebédlőjében, amikor már kicsit jobbak voltak az anyagi feltételeink.
Az üdülési csekk halála után önerőből is nyaraltunk itt néhány évig. Majd miután az 5. és 6. gyerek is megszületett, és ismét szerettünk volna visszatérni pár évnyi barátoknál töltött nyár után, épp az Erzsébet programhoz átkerülés időszakát fogtuk ki, erről szólt ez a blog.
Nyaraltunk itt is - és sok más helyen szezonon kívül, mert szinte lehetetlen volt nyárra és konkrét helyre foglalni. Mivel a faramuci követelmények miatt már nem nyaralhatott kedvezményesen együtt a család, sőt, volt ahol kedvezmény nélkül sem tudtuk a gyerekkorból kinőtt testvéreket is magunkkal vinni, változatos dolgokat próbáltunk ki.
Pár vasúti megállóval feljebb, barátainknál voltak elhelyezve a nagyobb gyerekek, de ebédelni, fürdeni átjártak hozzánk, Földvárra. Vagy a kisebbek nevén két nagyobbat vittünk valamelyik évben, mert a kisebbek tudtak más programot csinálni, és a nagyobbak már az előző évben is kimaradtak...
De persze ez csak a nosztalgia, és még az utolsó, zűrös évek is szépnek tűntek az egyre jobban szétesni látszó fenntartású szállodában, így arra egyikünk sem volt felkészülve, amit találtunk.
Felsétáltunk az utcán, lakattal volt lezárva a két bejárat, a gaz felverte az udvart. Látszott, hogy a berendezés, minden ott van hagyva, pusztul, romlik.
A gyerekek - jelzem: felnőttekről van szó - itt még nem fakadtak sírva.
Csináltunk pár fotót, ahol döngetik a kertkaput, de szándékuk ellenére a fiúk sem másztak át rajta, hogy körülnézzenek beljebb is.
Majd lesétáltunk a rengeteg lépcsőn a strandra, ahol minden napunkat töltöttük azokon a nyaralásokon, reggelitől vacsoráig.
Eddig tartott a viszonylagos jókedv, mert a strand is "elfogyott", tán még ma is folyik az elektromos kishajó kikötő körüli huzavona, ami egyáltalán nem akadályozta meg a befektetőt abban, hogy a város szépen rendben tartott, sok büfével, tiszta mosdókkal, játszótérrel felszerelt szabadstrandjának nagyobb részét lezárva mólókat építsen.
Testületileg sírtunk, hogy minden elveszett, ami a gyerekkor balatoni nyaralásaihoz kapcsolódott. Ahova a folytonosság, az ismert útvonalak, az étteremben viselkedni tanulás és a Balaton miatt visszajártunk, és a kisebbekkel is folytattuk ezt a hagyományt, ameddig lehetett.
Mindezen csak az esti térzene segített egy kicsit, mert a város zeneiskolájának fúvószenekara legalább megmaradt, sokadik évfordulóját ünnepelte, és a szokásos színvonalú műsort adta a szökőkút előtti téren. Erre talán idén is átmegyünk, ha még most is játszanak...
Az ingatlanhirdetés linkje: https://ingatlan.com/35021331







